Bizonyára sokan ismeritek a karok és lábak nélkül született motivációs trénert, Nick Vujicicet. Elsősorban az ő életét szeretném bemutatni. Élete, kitartása, sikerei nagyon jól bemutatják az önelfogadást, azt, hogy más emberek, hogy viszonyulnak egy fogyatékos társukhoz. Illetve a mindennapok során rengeteg motivációt, kitartást nyújt minden ember számára.

Ha egy testrészek nélküli ember képes boldogan élni, másoknak miért ne menne?

Nick Vujicic élete

Nicholas James Vujicic 1982-ben Ausztráliában karok és lábak nélkül született. Születésekor derült csak ki, hogy az úgynevezett phocomelia szindrómában szenved. 

A szülőket először sokkolta Nick állapota, ám hamarosan kiderült, hogy súlyos fogyatékosságától eltekintve gyermekük életképes. Szülei mindent megtettek azért, hogy fiúk később teljesen önálló életre legyen képes.
Nick először szegregált intézménybe járt, majd ezt követően integrált iskolába. Itt iskolatársai sokat csúfolták, ennek hatására már nyolcéves korában depresszió gyötörte. Tízévesen pedig öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Ám szerencsére, nem sikerült neki, az elkeseredett lépés végül a szülei iránt érzett szeretetből fakadóan csupán kísérlet maradt. A középiskolát követően számvitelt és pénzügyi tervezést tanult, és végzettséget is szerzett. A férfi elmondása szerint sokáig nem látta értelmét életének. Hosszú ideig kérte Istent, hogy nőjenek ki végtagjai, de mindhiába. Ez lehetetlen. Így rájött, inkább hálásnak kell lennie azért, amije van. A fordulópont akkor következett be életében, mikor édesanyja egy újságcikket mutatott neki, amely egy súlyosan fogyatékos férfiről készült. Ennek hatására megértette, hogy nincs egyedül a problémákkal, nemcsak neki jutott nehéz sors. 

Rengeteg kitartással megtanult két lábujja segítségével írni, gépelni, számítógépet használni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni. Ám nemcsak saját életét tette rendbe. 17 éves kora óta előadásokat tart az emberek számára. Motivációs beszédei a világ több pontjára is eljutottak.

Motivációs beszédek

„Lehetünk mérgesek azért, amink nincs, vagy hálásak azért, amink van.” – Nick egyik kijelentése, amelyet szinte minden előadásán elmond. Számos ember csak a problémáira koncentrál, ahelyett, hogy észrevenné a szép dolgokat maga körül. Pedig minden csak elhatározás kérdése, hiszen bármire képesek vagyunk, ha azt igazán akarjuk. Korábban Nick sem gondolkodott pozitívan, de döntött: boldog lesz. Nem tehet az ellen, hogy „csirkelába" van, csak elfogadni tudja, képes volt erre. Azóta sok mindent megtanult, így tudja végezni hétköznapi teendőit.

„Fogyatékosság. Nézz rám. Ma sincs kezem, nincs lábam. Mégis minden megváltozott. Reményt és boldogságot kerestem. Mivel ez adatott nekem, a valóság arra ösztönöz, hogy kihozzak belőle, amit csak lehet. „ –Ez is egy motivációs beszéd során hangzott el Nick szájából. Fogyatékos, fel akarta adni, de nem tette. A társadalom is csak azt sugallta számára, hogy nincs miért küzdenie: „Nick, nem vagy elég jó, inkább add fel, sosem lesz munkád. Sosem fogsz megnősülni, még a feleséged kezét sem tudod megfogni. Miféle apa leszel, ha fel sem tudod emelni a gyereked, mikor sír? Egyedül vagy… "A szavaknak erejük van, nem gondoltak ezek az emberek arra, hogy mit tesznek. Nem véletlen, hogy a 10 évesen próbálta vízbe fullasztani önmagát az akkor még kisgyerek Nick. Olyan gondolatok jártak a fejében, hogy nem akarja terhelni szüleit, nincsenek életcéljai. Aztán rádöbbent, ha tényleg öngyilkosságot követ el, akkor sokkal nagyobb terhet ró szüleire. „Sokkal nagyobb teher van, mint egy végtagok nélküli gyerek. Mi az? Egy végtagok nélküli gyerek, aki feladta.” Ez a gondolat mentette meg. Elképzelte, hogy a családja sír a sírja felett. Szülei rengetegszer elmondták neki, hogy úgy gyönyörű, ahogy van, nagyon szeretik és számukra ő a legkülönlegesebb gyermek. Tulajdonképpen szülei pozitív szavainak köszönheti, hogy ma ide jutott. Ennyit számít az, hogy el tudjuk fogadni azt, ha valaki más. Mindenki hasznos a társadalom számára. Szülei az ő életét mentették meg, ahogy ő is más emberek életét. „Minden egyes szív tesz valami olyasmit, ami nem csupán egy tennivaló, hanem olyasmi, amit élhetsz: Életet ad.”

Nick egy másik elgondolkodtató felvetése a pénzről szól. Megkérdezi a közönséget, hogy boldogok lennének-e, ha kapnának egymilliárd dollárt. Természetes, hogy ennek mindenki örülne. Ám mi történne, ha kiderülne aznap este, hogy édesanyjuk meghalt? … A világ összes pénzével sem lenne utána ugyanolyan semmi. A pénz nem gyógyítja a lelket.

Mindennek a kulcsa a szeretet. Az emberek keresik a szeretetet, ami kiteljesíti a lelket. Keresik azt, hogy elfogadják őket úgy, ahogy vannak. A feltétel nélküli szeretet, elfogadás. Mindenki ezt akarja.

Soha nem elégszünk meg azzal, amilyenek vagyunk. 

"Bárcsak magasabb/alacsonyabb/vékonyabb/szebb/okosabb/népszerűbb lehetnék.” Naponta vajon hányszor hány ember szájából hangzanak el ezek a szavak? A végtagok nélküli motivációs tréner ezeket a dolgokat is megemlíti előadásán.

Úgy vagyunk a legjobbak, ahogy Isten teremtett minket. Minden életnek célja van. Okkal vagyunk a Földön. Nemcsak másoknak kell elfogadni minket, hanem először nekünk saját magunkat.

Nick beszédei számomra nagyon sokat jelentenek. Megmutatják, hogy mindenből van kiút, mindig van remény, akármilyen nehéz is éppen az életünk. Csak rajtunk múlik az, hogy mit hozunk ki belőle. A döntés mindenki kezében ott van.